Egyszerű a kérdés, mégsem könnyű megválaszolni.

Talán egy átlagos család, amelyben egy kutyabolond és néhány agár is helyet kapott? Igen, azt hiszem, ez elég jól összefoglalja a lényeget.

Kicsit részletesebben? Ám legyen.

 

 

Komáromi Diána, magyar agár megszállott vagyok, kis híján 15 éve fertőzött meg ez a rendkívüli kutyafajta, a magyar agár. Párom, Szőke Imre szintén kutyabarát de ésszerű keret között - nem úgy, mint én. 5 évesen azért nyúztam a nővéremet, hogy tanítsa meg nekem a betűket, mert önállóan is el akartam olvasni a "Szeretnék egy kiskutyát" című könyvet. Ugyanis szerettem volna egy kiskutyát. Sokáig kellett várnom, míg álmom valóra vált - 10 évesen kaptam egy keverék kölyökkutyát, Dorkát. Sajnos a szomszédság nem örült annyira a jövevénynek, mint én, és Dorka mérgezés áldozata lett.

2 év múlva, 1993 nyarán belépett életembe Egresfalvi Claudia Kacér, a magyar agár. Akkor még nem tudtam, hogy általa szó szerint , végzetesen és véglegesen beleszeretek a magyar agarakba. Nemrég kellett búcsút vennünk tőle, majdnem 15 évesen hagyott itt minket. Velem volt életem több, mint felében, átformálta családom és rokonságom kutyákról, ember - kutya kapcsolatról alkotott képét és most 2 éves kislányunk, Noémi is talán az ő hatására imádja a kutyákat - bár lehetséges, hogy ennek egyszerű genetikai okai vannak, volt kitől örökölnie. Sajnálom, hogy második babánk, akit márciusra várunk, már nem ismerheti meg Kacért, aki mindig A Magyar Agár marad nekem.